- mint ahogy én, a valaha volt szebb napokat.
el? úgy mintha nekem őriznéd magzatodat?
s emlékszel-e majd, azon a távoli órán
mikor nem lesz már más ki ismeri krónikám?
gyújtasz-e néha egy halovány kis pilácsot?
lelkembe idézni újra a kihunyt lángot.
s gondolsz-e olykor néhány szót ama pillanat szőttesébe?
- hogy melegítse csupasz testem a kietlen messzeségbe.
s mondd, elsiratsz-e mint ahogy az anyám tenné?
el? úgy mint ahogyan a szerelem szeretné?
s elfeledsz-e, ha testem már földé lett, sárnak
vagy a hamvaim szél szórta ködökké váltak?