Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Halálra születve III.

, 296 olvasás, biteruj , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Egy megerőszakolt gyermek az égre kiált, és várja a választ. Gyűlölettől szikrázó szeme már nem lát túl a fekete fátylon, ami kiszűri a boldog pillanatok tündöklő sugarait. Kinek a szabad akarata kívánta ezt? Miként hagyhatott minket magunkra ekkora hatalommal az, aki tudja, hol a létezés vége, és hol kezdődött? Csak lábnyomokat követő amnéziás csorda vagyunk, mind egy irányba szaladva, előre az időben visszafordíthatatlanul.

Egy élettelen tárgyra bízom életem minden mozzanatát, várva a percet, mikor végre megszabadulhatok a kínoktól, és nem minősül feladásnak, ha nem kaparom a földet veszettül, hogy rabszolgája lehessek egy felosztott világnak, ahol mindennek van neve, száma és tulajdonosa. Biztos nekem is van, csak nem tudom, hogy kicsoda, igazából nem is érdekel.
A boldogság elérése a korcsosulásban már merőben relatív fogalom. Ki mit nevez annak? Van, akinek az ártatlanok kínzása, az erőszak, a hatalom, a pénz és az, amit megtehet vele, ha birtokolja. Én a tudásra tippelnék, de egyre csak azt látom, minél többet tudok, minél tájékozottabb vagyok, annál boldogtalanabb és kiábrándultabb.

Esetleg az önmegvalósítás a piramis csúcsa? Kétlem, hogy bármi is megváltozna ezen a szinten. Maga az út, amíg eljutunk oda? Minden lépcsőfok, minden emelet, amit önerőnkből hagyunk magunk mögött. Amíg változunk, ahogy elszakadunk a társadalmi normáktól, és kinyílik lassan, fokozatosan a szemünk. Mikor már kívánjuk a változást, és nem érjük be a látszólagos jóléttel, ahol az a legfőbb problémánk, hogy az ugyanolyan eltévelyedettek többre tartsanak minket, mint saját magunkat, ezzel kielégítve saját perverz vágyunkat, hogy befolyásunk van, és miénk a legmagasabb szemétdomb.
A fiatalság pályaválasztásának fő motiváló ereje is súlyos károkat szenvedett a fogyasztói társadalomorientáltság pöcegödrében. Nem a társadalmi hasznosság, az önkifejezés számít, sem a tökéletes irányzat kiválasztása, ahol munkássága a legtöbb fejlődéssel járna számára és az emberiség javára.
Erkölcsi dilemmák 17-18 évesen, hogy megakar-e élni, vagy hasznos akar-e lenni? Elég nagy gond, hogy egyáltalán ezen filozofálni kell. És akinek mégis sikerül a szívére hallgatni, és karrier helyett hivatást választ, annak a lendületét folyamatos fojtás, és a kreativitás homályosítása mellett elveszik. Így szakemberek seregével ajándékozzuk meg magunkat, akik pont annyira értenek a szakmájukhoz, hogy fenntartsák a színvonalat. Még szerencse, hogy akadnak kivételek, és általuk a fejlődés lassan, de biztosan kígyózik be a mindennapjainkba.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Esszé
· Írta: biteruj
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 18
Összes: 31
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Tollas


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz