Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyetlen szót

, 468 olvasás, P.Palffy_Julianna , 29 hozzászólás

Szerelem

Gyilkos csöndjeid
csupán engem ölnek.
Ádázul fonják hálójuk,
élvezettel bíbelődnek,
a bántás hangtalan.
Szótlan szótüskéid nyomán
fájón égnek a hegek.

Ha nem szólsz hozzám,
továbbra én hogyan higgyelek?

Feltépett sebeimen
hiábavaló gyolcs a remény,
ha sóval hinted néha nap
unott bűvöletért,
bár kegyelt a sorsom, gyógyír,
pusztán erőm kevés,
mert minden érted-szívdobbanással
fizetek nemtörődöm mámorodért.

Lassan, cseppenként
fogy a vérem,
hideg közönyöd
dermeszti lüktető életem,
bénító lepelként
borul rám hallgatásod,
s bennem hiába kiált
égig a szerelem.

Szótlan szótüskéid helyett
bűntelen hegek,
csak egyetlen szót szólj,
egyetlen szót,
ne hagyd, hogy másnak
higgyelek!

Érezzem bár édesnek
azt az egyetlen szót,
érezzem akár keserűnek,
te tudhatod csak,
hogy gyilkos csöndjeid
csupán engem ölnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 8
Kereső robot: 17
Összes: 50
Jelenlévők:
 · Destiny
 · GoldDrag
 · gszabo
 · hegeanna
 · Magyar Anita
 · Ravain
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0666 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz