Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Önítélet

, 334 olvasás, Gabalyog , 8 hozzászólás

Elmélkedés

szabdal arcomon rovátkát
kesernyés nappalok mögött,
verítékes éjjelek zaján át
dorbézol az utolsó hajnal,
az ocsúdás bíráskodik,

beismerés barázdál hangokon
garázdán, tagadom a pillanat súlyát:
vétkeim gyáván születtek,
dédelgetem meglétük magzatmázát;

elhallgatott mondatok,
árván felejtett érintéseim,
elfojtott dallamok ritmusa,
kegyetlenség koldusa.

Ki nem mondott szavak

korhadt

keresztet

állítanak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz