Navigáció


RSS: összes ·




Vers: almaillatú

, 609 olvasás, aron , 32 hozzászólás

Fohász

almaillatú mámor
borít bíbor álmot
elém
hallom hogy
halkan foszlik szét
puha teste talpam alatt

hadd érezzem
Isten
minden kialvatlan
térdreborulásomban
nagy
vörös
szívedet
Jézusod
keresztülszúrták
bennem

gyermekeim óvom
kettétört csontokkal
örök asszonyom
s örök
önmagam
ha kell
kihúzom szememből
zöld villámaimat
elásom a verseimet
(temérdek)
s enyém csak annyi legyen
amennyit kölöncből kimértek

hadd érezzem
Isten
minden gyöngyöző homlokú
hajnali kínban
hárfahangú
ölelésed

hadd halljam
a szárnyverdesést
amint madara(I)m karomra gyűlnek
s mind visszatér

szórd fel előttem az utat
fényes legyen
fekhelyem lágy szalma
ülésem drága trón

kinyújtott karokkal
hadd dicsérjelek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 59
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · gszabo
 · marisom
 · PiaNista
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0515 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz