Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjjel, a Régi posta utcán

, 264 olvasás, Pacsirta , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Sötét palástot borít magára az este,
csillagból font koszorú rejtve a szívembe…
Ismerős utcákon kószálok sötétben,
holdfényes falusi házfalak tövében.

Merengek a múlton, bennem ezer gondolat,
közben előttem jó anyám nesztelen halad,
mintha dúdolna, figyelem könnyű lépteit;

két kannát visz, a kútra igyekszik.
Lelkemben felsír egy emlék: kristálykönnyek…
vakon követlek, csakhogy melletted legyek.

Az éjszaka kábán forog, a Régi posta
utca sarkán az artézi kút már nem csorog,
s lelkem felnyüszít… csak a csend ácsorog.

A zúgó szélben meghallom sóhajod,
s te nem láthatod, amint gyermeked,
régi házad ablaka alatt felzokog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 5
Kereső robot: 8
Összes: 23
Jelenlévők:
 · engs
 · galamboki
 · Kisci
 · PiaNista
 · Tollas


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz