Navigáció


RSS: összes ·




Vers: platános tereken

, 553 olvasás, aron , 20 hozzászólás

Gondolat

itt állok a platános
hűs tereken
látod
de nem mondhatom el
neked csontjaim verseit
ahogyan a húsba írnak
és napról napra
meggörbesztenek

megpihen rajtam
a nap félfehér fénye
fogaim közé
málnamagok szorulnak
emléked apró kövecsek

itt állok a platános
bús tereken
fél vállammal
tartom az eget
rád ne rogyjon egészen
szabad karomra
gyűjtöm madaraid
pedig nem kérted sosem

itt állok a platános
dús tereken
fénycsíkok mellkasomon
szentséges börtön
egy egész katedrális
belémszorulva

elvesztettem legendás
szűkszavúságom
félek
hogy vége lesz
a versnek
még el akarom mondani
hogy itt a téren
gerle búg
ajkam aszott föld
nyelvem sósivatag

itt állok a platános
rút tereken
idegen nyári varjak
rácsosra varrják az eget
se hang
se lélek
csak csönd ural

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: aron
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Nandus_Germanus


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz