Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sötétfényű karcolat

, 253 olvasás, Kyramoon , 0 hozzászólás

Szerelem

Átszökik a fény az ablakon.
Útját egy redőnnyel lezárom.
Pókhálót szövök a falon.
Engem ma senki ne lásson.

Óvatos-halkan libben a függöny.
Fáradt szélét letépem,
De lelkemben támad csak hasadás,
Az feslik szét. Nem értem.

Most kell,
Most kell,
Most kell,
Hogy itt légy!
Most jöjj,
Most jöjj,
Most jöjj
Vagy soha!
Állóvízben várni,
Kavarodni némán, ne nekem,
Legyen másnak a sora!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.0349 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz