Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Udvari bolond

, 383 olvasás, boszorka , 13 hozzászólás

Ezek vagyunk

Itt térdelek trónusod előtt rég,
sipkám végén csörgők feleselnek.
de igaz híved én vagyok fenség,
remélem ezt sohasem felejted.

Alázatot miattad tanultam,
árnyként maradt mögöttem a való,
csak követlek lassú kábulatban,
tévedésből lettem kastély-lakó.

Nézem, elbűvöl a gyönyörű arc,
hideg, szavad is ridegen ropog,
bensőmben élő seb, jégszilánk-karc
a vágy, vesztett udvari bolondod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: boszorka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 4
Kereső robot: 18
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Öreg
 · Szati
 · tollhegy


Page generated in 0.0548 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz