Violában játszik az égnek alja,
milliárd csillag ragyog a magasba',
mint sok-sok villódzó szentjánosbogár,
aki érzi hamar párjára talál.
Mélán, merengve, magányosan állok,
varázslatos éjnek részévé válok,
szívemnek imája száll ott a széllel,
virágok édes illata átölel.
Magányom fájdalmát elviszi az éj,
és boldog szerelmekről halkan mesél.
Bátran gondolok a szép holnapokra,
engem simogató szép szavaidra.