Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: jegygyűrű-forgató (12)

, 687 olvasás, Magyari Emese , 24 hozzászólás

Megemlékezés

homokból rajzoltam
testet neked
és rögtön
koronát
ajándékoztak
az esőcseppek

elmosódott
drágakő lett
minden arany-
szemcse
körülötted
még a sártenger
is élet-medence

(szivárvány szemek tekintenek rám
idő-pillák alatt sziporkázó házasság-évek
de a megrebbenő álom-hártyán
az öröm reménye még pillangó-báb)

égi áldás
ahogy életre
simogatlak
téged

véred –
véremtől
éled

isteni érvágás
a kettőnk
nász-ígérete
lelkünk lángján
örök fáklya
a szerelem fény-
igézete

imára kulcsolt
két kezem
szíved sebhelyéhez
réved
és ott
kereszt-jogart
formál
majd
(önmagamnál is
jobban féltve)
szeretlek-helyzetben
sors-ölelések
örvényében

csak kérve-kérek:

gyűrűs ujjainkat
esküként kísérje
a megújított hűség-fohász

tűz-ajkainkat
sírig zárja
e csókkal olvadó vallomás

Megjegyzés: 2013. május

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Memoár
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 134
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 149
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.103 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz