homokból rajzoltam
testet neked
és rögtön
koronát
ajándékoztak
az esőcseppek
elmosódott
drágakő lett
minden arany-
szemcse
körülötted
még a sártenger
is élet-medence
(szivárvány szemek tekintenek rám
idő-pillák alatt sziporkázó házasság-évek
de a megrebbenő álom-hártyán
az öröm reménye még pillangó-báb)
égi áldás
ahogy életre
simogatlak
téged
véred –
véremtől
éled
isteni érvágás
a kettőnk
nász-ígérete
lelkünk lángján
örök fáklya
a szerelem fény-
igézete
imára kulcsolt
két kezem
szíved sebhelyéhez
réved
és ott
kereszt-jogart
formál
majd
(önmagamnál is
jobban féltve)
szeretlek-helyzetben
sors-ölelések
örvényében
csak kérve-kérek:
gyűrűs ujjainkat
esküként kísérje
a megújított hűség-fohász
tűz-ajkainkat
sírig zárja
e csókkal olvadó vallomás