Párizs utcáin jár képzeletem
és simogat e lágy s tiszta sablon
- amíg Téged nem ismertelek,
azt sem tudtam, mit jelent a sanzon.
Fiákerek sietnek a korzón,
ott sétálunk Te és én - én veled.
Fekete-fehér szemcsés kép a vásznon
- minden színnél sokkal színesebb.
Az időben szállok vissza hozzád
- huszonnégy év múló semmiség,
hisz' több, mint fél évszázada volt már,
hogy szárnyat adtál s mégis ideért.
Te dalaid adtad ajándékba,
én csupán e néhány sort neked.
Azt hiszem megmutattad, milyen a
női szív, ha tisztán szeret.
Megjegyzés: Édith Piafnak
2013. május 23.