Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Panta rhei

, 295 olvasás, Szucsj , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Idők malomkövei közt őrlődöm,
akár a perceket kimérő homok.
Szél fújta por eltakarja ittlétem,
utamról tünteti el lábnyomom.

Ebben az álságos testetlenségben,
darabokra hull az önazonosság.
Minden olyan, mintha nem lenne épp olyan;
Előlem a lomha folyó is elrohan,
még akkor is ha kétszer belelépek.
Megérkezésemben ott van a távozás,
elmúlásom örökkévaló változás,
de nem lehet egyik sem menedékem.

Távolodva is eléd zuhanok,
ott vagyok, hol nem lehetek ugyanott,
s mint kincseit vesztett szerelemben,
körülöttem a tér is kiürül:
együtt vagyunk megosztott magányban,
ikerként vagyunk egyes-egyedül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Szucsj
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 332
Regisztrált: 0
Kereső robot: 28
Összes: 360

Page generated in 0.2529 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz