Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 9. fejezet

, 596 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Az idős hölgy

Zsuzsanna háza igazi öreges otthon volt, antik, díszesen faragott bútorokkal, porcelánokkal, mélyen vallásosként kegytárgyakkal, szentképekkel és macskával.
- Mi nyomozunk a halott pap ügyében – szólalt meg Géza, miközben helyet foglalt az asztalnál, ahol egy csésze gőzölgő gyógytea várta.
- Szegény András atya soha nem vétett senkinek semmi – buggyantak ki a könnyei -, nem tudom, miért kellett meghalnia.
- Hm. Milyen kapcsolatban voltak egymással? – szólalt meg a rendőr zavartan – Baráti? Testvéri?
- Mi évek óta nagyon jó barátok voltunk egymással – jegyezte meg a férfi enyhe sértődöttséggel a hangjában.
- Értem, hol ismerkedtek meg?
- Természetesen itt, a templomban. Minden vasárnap elmegyek misére, mióta a bátyám elhunyt.
"Vajon, miért csak akkor válik vallásossá valaki, ha valami tragédia éri?" – gondolkozott magában a férfi, majd hangosan ennyit mondott: - Értem. Van férje?
- Volt… tíz éve elhunyt.
- Részvétem.
- Ötven évig éltünk boldog házasságban, három gyerekünk született, akik már rég kiröppentek a házból.
- Tulajdonképpeni jövetelem célja, hogy nap, hold, és csillagmotívumokat keressek – tért rá a tárgyra.
- Nálam? – kérdezte őszinte megrökönyödéssel az özvegy.
- Igen, bármi szóba jöhet, ami segítheti a nyomozást.
- Nincs semmim – motyogta a nő elgondolkodva. – Vagy várjon csak – pattant fel a helyéről és egy hatalmas üveges szekrényhez lépett, és egy fa ládikával lépett vissza, melynek elején egy nagy csillag volt látható. – Ebben vannak a régi levelezéseim – jelentette ki meghatottan.
- Elvihetném?
- Azt hittem, csak meg szeretné nézni – felelte csüggedten.
- A leveleket diszkréten kezeljük, és, szerintem néhány nap múlva vissza is kapja majd az egészet.
- Jól van – egyezett bele végül nagy nehezen. – Kérem, kerítsék elő az atya gyilkosát! Nem tudom, kinek állhatott érdekében, hogy végezzen vele… nagyon jó ember volt, én legalábbis annak ismertem meg.
- Igyekezni fogunk – mondta, majd búcsúzott, és távozott.
Nem látta, hogy valaki az egyik sötét sarokban figyeli, és mulat magában.

Géza ért vissza leghamarabb az őrsre, ezért még volt ideje tanulmányozni a dobozkát. Gyönyörű, régi darab volt, talán a megboldogult férj készíthette neki, még az udvarlása idején.
Óvatosan kivette a leveleket, melyek nem érdekelték különösebben, úgy érezte, azoknak semmi jelentősége nincs a számára; helyette a ládika alját vette szemügyre, mely dupla fenekűnek látszott. Sikerült óvatosan kiszednie, mely valóban rejtett egy titkos rekeszt.
"Vajon Zsuzsa néni tud erről?" – vette kezébe a csodás gyűrűt, amit a mélye rejtett. Észrevette, hogy egy véset van benne: Betti lányomnak
"Mintha a színésznőcskét is így hívták volna, talán megvan az összefüggés."

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 162
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 177
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1134 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz