Navigáció


RSS: összes ·




Vers: keserű

, 521 olvasás, Thalassa , 18 hozzászólás

Sajgó lélek

rögeszme vagy, kiújult gyulladás
(szokott neved kerülném még, de van)
élősködő, szívembe fészkelő
kollektív, kába ön-tudattalan

időnként meggyűlsz bennem, mint a baj
szemzugba száradt szúró váladék
mindaz, ki él, rezisztens hordozó
keresztje lom, veszélyes hulladék

a koordináták metszéspontjai
nem írnak többé görbét, íveket
vonal sincs, tér, se felület, se sík
te vagy csak az, ki bárhol ott lehet

a kiűzetés igaz, a többi mind
légből kapott szó, üres hírverés
a tízparancsolat örökre elkopott
mennyek falában bezárult a rés

testem állagán napról napra ront
a zaj, a por, s a lételméletem
megengeded, romoljak, mint a hús
mégsem hiszem, hogy így bánsz el velem

fiad halott, ugyan ki emleget?
dühös vagyok! ez kényszerelvonás!
a felsajgó vágy, hogy te én legyek
reménytelen, de nincs helyette más

csak forgok némán tengelyem körül
-mert minden áll most, csillagok, egek-
és bámulom, a döglegyek miként
öröklik át az isten-géneket

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 15

Page generated in 0.0208 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz