Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Rég láttalak

, 579 olvasás, Senex , 0 hozzászólás

Szerelem

Rég láttalak, kedves. Esett, mikor elmentél.
Nagy, kék esernyőddel, mint egy leszállni készülő
hőlégballon, úgy tűntél el a vizes levegőben
a csepegő fák között. Hallgattam cipőd halkuló
kopogását, néztem, ahogy a szél kibontja hajad.

Már várom, hogy újra itt legyél.

Szokatlan szép szerda született, bár szürke az ég.
Nyakad hajlatáról álmodtam, szád vonaláról, orrod gömbölyű halmáról
és fölöttük ikercsillagként ragyogó szemeidről.
Az álmot nappalomba loptam. Az ég szürkesége sem számít már.
Nem voltál mellettem, de a párnán ott volt még illatod,
fejed mélyedést hagyott benne. Ráhajtottam az arcom, mintha
a bőröd érintene. Tudom, nem mentél messzire.

Várom, hogy újra itt legyél.

Jó volt az éjszaka veled, pedig csak aludtunk.
Néha felriadtam, amikor sokáig nem vettél levegőt.
Néztelek a beszűrődő fényben, az arcodon apró fintorok futottak,
álmodsz. Ünnep veled minden éjjel. Vidám, meghitt, szenvedélyes.
Újra esni kezdett, te mindjárt jössz haza, nagy kék vitorláddal navigálsz,
lábad nyomán, a kis tavakon apró glóriákat vet a víz.
Veszem a kalapom, és eléd megyek.
— Hiányoztál. — mondtad, mikor találkoztunk. Pedig, hogy elmentél, egy órája lehet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Elõadja: Radnó György


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Senex
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.05 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz