Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Útinfórum

, 389 olvasás, Jocca , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Épp az imént jártunk Győrött,
alattunk medereng a Rába.
Az arcom unalomtól gyűrött
és a közönytől vált simára.

Fertő a vidék és csodaszép,
úszik a szélmalomhaságban.
Mint ócska Vegasi parti kép,
megannyi csík oson lágyan.

Behunyt szemmel elmélkedek
a követési távolságon,
míg telnek a kilóméterek
és el nem nyom a puha álom.

Halkan ébreszt egy bukkanó -
öt percre sem hagyott nyugton.
A szélvédőn már bogárdekó,
hát megállunk egy benzinkúton.

Ablakmosó folyadék és
forró kávé papír pohárban.
Olyan vagyok, mint egy gyépés
- rohadtul elzsibbadt a lábam.

Mire megtanulok járni,
ülhetek a kocsiba vissza,
de kevés van már a határig
és legalább a fejem tiszta.

Koffeintek szép Hazámnak!
Sógorország! Ó nagy öröm -
csak beletört az utazásba
az én érdeklődési köröm.

Útépítés hegyek hátán -
mosódott narancssárga foltok.
Egy hosszú bójasor vár árván,
mint szekrényben az üres polcok.

Hatvannal gurul most a gép.
Mi hetvenkednénk de nem lehet,
mert lecsökkent a sávszélesség
és nem biztosít elég helyet.

'Fő, hogy épségben érjünk oda'
- tör csöndet a régi mondás.
Azt sem tudom melyikünk mondta
- jól esne már egy kis mozgás.

Rálépünk a gázpedálra -
mint Ká, a kígyó szokta azt,
úgy vedli le a szürke pálya
magáról a lomha szakaszt.

Kipling helyett kuplung és ötös.
A kedvünket sebességváltva
suhanunk, akár az üstökös,
míg arcunk hűs menetszél vágja.

Labancföld lubickol a fényben,
ide is elért a nyári nap.
Lám itt is találkozni széppel
- bár látnák az otthoniak.

Néhány kósza pillanatra
megszűnik a színes sztrádafal,
hogy meseország megmutassa
magát arany-zöld lankáival.

Takaros házikók és kertek;
fák s a bokrok a föld mezsgyéin
vigyázzák a tájat s nevetnek
madaraknak szép meséin.

Megszólal a kedvenc dalom -
közben mindent sárgára festve
(köröttünk mind a két oldalon)
vidáman virágzik a repce.

Órák múltán e táj elkopik
a fenyős hegyi sziklákon.
Az övem borzasztóan szorít,
ezért a sofőrt piszkálom.

Épp elállt egy hűs nyári zápor
és mintha valami volna itt -
talán mosolygok, mikor látom
Tirol hófedte ormait.

A városunk kedvesen fogad,
ránk kacsint megannyi épület.
Nézem az ismerős dolgokat,
hogy felidézzem emléküket.

A lámpák - barátságos fények -
mint az égbolt sok-sok csillaga.
Ezt most már abszolút nem értem!
Mi eljöttünk otthonról haza?!

Megjegyzés: Innsbruck, 2013 május 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Jocca
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 32
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 53
Jelenlévők:
 · Betzsu
 · Erdossandor
 · Öreg
 · PiaNista
 · Szucs_Imre
 · varadinagypal


Page generated in 0.055 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz