Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Koranyári gondolatok…

, 273 olvasás, barnaby , 3 hozzászólás

Természet

Cseng-bong fénnyel még a tavasz, belopódzik a nyár és
hangtalanul kinevet; lám-lám jobb lesz, ha szeretsz majd
mert én immár nálad időznék! Mondd ugye nem baj?
Nézd ezt, mily csoda festmény, ékszer, földi varázslat!
Törve aranyban a napfény. Kék ég, színben az éden
léleknek finom étek. Manna a szívnek, a szemnek…
Orgona bódít, lágy tulipán csal szajha szinekkel.
Asszonyi vérbő, tarka ruhát ölt, kész leigázni…
Mély bazsarózsa sem ágál (mily szép!) Nyár heve ellen.
Kajszibarackok, birsek, málnák, tünde cseresznyék…
Most még titkon rejti virág, ám ízüket érzem.
Őszibarackok, zöld levelek közt nőnek a nyárral.
Fürtös szőlők, méz szemeikben, telve zamattal
érnek az ősz elején, emlékét áldva a nyárnak…
Ám most édes mézes fénnyel járja a lelkünk
Teljen a szívünk, s létünk vágy teli napsugarakkal!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 27
Jelenlévők:
 · gszabo
 · nagyvendel


Page generated in 0.0538 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz