Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A tenyeredben

, 714 olvasás, Senex , 6 hozzászólás

Szerelem

Bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.
Érezném melegét, bőröd puha selymét,
Hallanám, ahogy dobbannak az erek.
Ujjaid közt fény szűrődne be,
a kezed húsát vörösre festve.
olyan lenne, mint egy csodás naplemente.
Ó, bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.

Bárcsak sétálhatnék a tenyereden.
Gyűrűkön, vonalakon, sokszögeken át vándorolnék.
Talpam alatt, mint a frissen szántott földön
futnak a barázdák végtelen sorokban.
Elindulnék az életvonaladon, s remélném, utam sosem ér véget,
és ha elfáradok, megpihennék a Vénusz domb tövében.
Ó, bárcsak sétálhatnék a tenyereden.

Bárcsak a tenyereden hordoznál.
Vinnél magaddal mindenhová, s hogy céltalan,
ne szórd jókedved, mindig rám mosolyognál.
Ha néha megsimogatsz, vagy a szívedhez emelsz,
én csak hallgatom a mély dobbanásokat,
remélném, eggyé forrunk e lüktető morajban.
Ó, bárcsak a tenyereden hordoznál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Répási Attila -carrot-


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Senex
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Kovács Sándor
 · monksoftheroad
 · Sutyi
 · Szucsj


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz