Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szertelen szerelmes

, 339 olvasás, lambrozett , 2 hozzászólás

Szerelem

Kenyeremre kenem ma a Napot…
s összekulcsolom imára kezem -
így köszönöm meg édes zamatod
hogy kóstolhatom ízed melegen.

Elfordítom fejem most a bútól
szájam kacajbimbót ontva házal -
hessintem a komorságot újból
sértődötten állok neki háttal.

Haragszikrák odavesznek holnap
ismét eltelek addig sok széppel -
pirkadat ajkán sebem elsorvad
és állapotos szívem sem zsémbel.



Oly terhes lettem Veled idebenn
mint esővízzel telített szivacs-
tőled működik nyelvem, zsigerem
Te húsomban lakó becses pimasz.

Parázs ér nődögél vért lüktetve
a sötétség is fényárban köszön -
sárgábbnak a Hold sosem tűnhetne
s fényében hangol rajtam az öröm.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 45
Jelenlévők:
 · arttur
 · Jakab Tibor
 · PiaNista
 · varadinagypal


Page generated in 0.0624 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz