Navigáció


RSS: összes ·




Vers: fekete özvegy…

, 552 olvasás, barnaby , 2 hozzászólás

Gondolat

A fekete özvegy csendesen jár.
Léptei lágyak, nem hallatszanak.
Szemét sem láthatod, ajka bezárt,
mosoly nélküli e világ, ha szorítja fagy…

A fekete özvegy nem sír soha.
Arca kiszáradt, mint a sivatag.
Karcsú dereka sem pók potroha,
mégsem méregetik a férfiak…

A fekete özvegy sohasem kér.
Bár odaadta ezerszer magát,
koldus baksist, még ritkán se' remélt…
-elfolyt időt és szenvedést talált.


A fekete özvegy halálos kísértés.
Csókját ne vágyjad. Sose kívánd,
hogy ölében érjen a holdas éjfél,
ha szerelmesen pihegni vágysz…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 219
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 251
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.4057 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz