Navigáció


RSS: összes ·




Vers: azúr

, 527 olvasás, Thalassa , 8 hozzászólás

Szerelem

ráncosra ázott, túlhordott
éveinkbe kap, belénk harap
szelíd hiéna
az idő, a törvény
ugat csak
kirántja lábunk alól
s rongyokká tépi mind
gubancos kétkedéseink

kihívóm, őrzőm
te oly szilárdan állsz
tárva két fényes karod
látom
tarkód pihéin
mégis ott ül az az ósdi bánat
halálnak halála
másik élet
Isten köp egyet múltjaink falára

és most zuhanok
alábukom azúr vizeidbe
merülve mélytenger szemedbe
hullámaidra simulva ringok
sötéten, ismeretlenül
lázas ágyékodon
mint zárványos, ősi titkok

sodorsz a csicsergő partra
szüntelen mosolyom
nyári dombok égő homlokára hajtva

immár ne félj
fölöttünk a fürge szél minket
úgyis kibeszél

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 33
Jelenlévők:
 · kisssp
 · Szati


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz