Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 4. fejezet

, 488 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

A szobafestő

Tamás festő volt, méghozzá szobafestő. Kemény, keserves munkával szerezte meg mindennap a kenyerét. Mindig hullafáradtan ért haza, és már csak arra futotta az erejéből, hogy a tévé előtt ücsörögjön a nap hátralevő részében.
- Nem hiszem el, hogy egy kis festegetés így ki tud fárasztani – pörölt vele rendszerint az asszony.
- Pedig, elhihetnéd – vágta vissza, miközben hideg sörét kortyolgatta.
- Ez még csak nem is fizikai munka… igazán besegíthetnél nekem a házimunkánál.
- Segítenék, de semmi erőm, fáradt vagyok.
- Bezzeg a sörös üveget emelgetni van elég erőd – tette csípőre a kezét az asszony, melyben egy konyharuha volt.
- Az nem olyan megterhelő feladat… de, te beszélsz, itthon ülsz egész nap! Semmi dolgod nincsen, csak az, hogy csináld a házimunkát!
- Még, hogy semmi dolgom! Mit gondolsz, ki vasalja ki reggelre az ingeidet, ki főz neked nap, mint nap.
A veszekedés így zajlott nap, mint nap. Egyikük sem tudta elviselni a másikat. Mónika, pedig a szobájában ücsörgött sírva, befogott fülekkel; egy idő után már a rajzfilmek sem tudták elnyomni a kiabálás zaját.
- Te ki vagy? – vette el hirtelen kis kezeit a füléről, miközben csodálkozva nézett az idegenre a szobájában. – Most meg miért vágsz ilyen meglepett képet? Mit akarsz azzal a késsel? – folytatta a kérdezősködést. – Ugye, nem akarod bántani apát? Ők mindig így veszekednek, de én attól még szeretem őket. – folytatta, nem is vette észre, hogy lent már elhalt a veszekedés.
- Kivel beszélgettél, Kincsem? – jött be a szobába az édesanyja, s megsimogatta lánya fejecskéjét. Időnként bűntudata volt, mert tudta, hogy a gyerek minden szavukat hallja, de már elege volt ebből a lusta férfiból, aki egész nap nem csinál semmit.
- Tivi bácsival, azt ígérte, hogy többet nem fogtok veszekedni.
- Ki az a Tivi bácsi?
- Ó, ő már nagyon régen meghalt, tudod.
Az asszony megrökönyödve hallgatta a szavakat, éppen mondott volna valamit, mikor rémült hörgés zaja szállt fel hozzájuk lentről.
- Tamás! Minden rendben?! – kiáltott le a nő, de nem érkezett felelet.
- Megmondta, hogy nem bántja apát – suttogta Anna könnyes szemmel maga elé, mert már tudta, mi fogja lent fogadni anyját.
Nem is tévedett, először egy hatalmas sikoltást hallott, majd keserű zokogásban tört ki a néhány perce még oly nagy hangon kiabáló asszony.
Hamarosan szirénák hallatszottak, de a lány nem ment le, hanem a szobájában maradt, és csendben nézte kedvenc rajzfilmjét, a Tom és Jerry-t. Nem akarta látni sem a rendőröket, sem pedig a halott apukáját, akit annyira szeretett.
- Jó napot, asszonyom! – köszöntötte a nőt a felügyelő.
- Jó napot!
- Köszönjük, hogy időben értesített minket! El tudná mondani, hogy mi történt?
- Veszekedtünk… - kezdett bele, mire a kapitány felhorkantott. Sejtette, hogy mi fog következni: valószínűleg a nőnek eljárt a keze. Pedig azt hitte, a rejtélyes, nyom nélkül dolgozó gyilkos volt a tettes. Már kezdett gyanakodni, hogy milyen eszközzel dolgozhat a férfi, ami nem hagy maga után nyomokat, sem vért.
Az özvegy rosszalló pillantást vetett a rendőrre, mire az intett, hogy folytassa, majd rágyújtott egy cigarettára.
- Ki nem állhatom, ha a házamban dohányoznak! – szólalt meg felháborodottan.
- Bocsánat – nyomta el a szálat az elé rakott hamutartóban.
- Köszönöm. Szóval éppen vitatkoztunk a férjemmel…
- Vitatkoztak, vagy veszekedtek? – szakította félbe az okoskodó Viktor.
- Veszekedtünk.
- Nem mindegy – vonta meg a vállát a fiú bocsánatkérően.
- Szóval, veszekedtünk, mikor a lányom szobájából sírás hallatszott ki – csalt egy kicsit a történteken. – Én pedig felmentem hozzá.
- Gondolom, megijedt a hangzavartól.
- Igen, azért mentem fel hozzá… majd Tamás, egyszer csak felhördült.
- Mint, akit fojtogatnak?
- Igen, úgy valahogy.
- Köszönjük – bólintott a felügyelő, aztán szemügyre vette a halottat: fehér arc, szederjes ajkak, szétterpesztett láb, szétvetett karok… ugyanaz a felállás. Pedig a nő elbeszélése kezdetén azt hitte, az asszony keze járt el.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 135
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 150
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1093 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz