Tél után a tavasz jön,
- úgy kellene történnie.
Jöjjenek szép sorjában
az évszakok,
ahogy az Isten elrendelte!
Bebábozódott a kikelet,
sós könnyek hullanak az égből.
Minden szó több karátos.
( csak egyszer élhetsz ).
Lehetne jobb,
az ember elégedetlen:
mindig többre vágyik, mint előtte a képzet.
Eljátszik a gondolattal,
hogy ő a Mindenható. Végrendeletet ír
a sorsnak ( a sátán felröhög).
Egójában ténfereg
szerepcserére ítélve:
árny és kép és pillangó egyszerre.
Nem kérdez ( unja rá a választ );
néhány gondolatjelen fennakad,
a Teremtőt okolva;
- Dicsértessék! Mindörökké!
( rendben van?)
Szakaszokban torlódnak az évek,
megírsz több tucat verset,
majd elnyel az élet.