Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 1. fejezet

, 488 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

A rajzoló

- Már megint semmi – vetette le magát Rebeka fáradtan a fotelba. Fiatal lány volt, aki már hónapok óta nem talált semmi munkát. Eddig rajzolással kereste a kenyerét, de kevesen vásároltak tőle. Tudta, ebből nem lehet megélni, hiába voltak különlegesek a munkái.
Sokszor úgy érezte, nem is ő fogja a ceruzát, hanem egy idegen erő irányítja a kezeit, talán a különös alkotások miatt. Az alakok vad, groteszk figurák voltak, s néhol a háttérben felsejlett egy-egy homályos, meghatározhatatlan ember is… talán állat… vagy gyerek?
Történt egyszer, hogy kint árusította néhány munkáját az Astorián, mikor egyszer csak odalépett hozzá egy öregasszony, és hosszan szemlélni kezdte az egyik képet, végül néhány perc múlva ijedten felkiáltott:
- Ez az unokám! Az unokám van a háttérben! Hol látta őt?! – kiáltott fel, miközben megragadta a vállánál, és vadul megrángatta – Hol van az unokám? – a jelenetnek a kiérkező rendőrök vetettek véget. Rebekának még annyit sikerült megtudnia, hogy a gyereket (újabb homályos folt a háttérben) hónapokkal azelőtt elrabolták, s azóta is semmi hírt nem kapott róla a nagymamája.
Pár hét múlva megtalálták a kislány holttestét a Dunában.
A gyilkost is sikerült megtalálni egy fantomkép alapján, ami különös módon nagyon hasonlított arra a rajzra, amit Rebeka készített. Ráadásul a háttérben lévő homályos alakokban többen felismerni vélték eltűnt gyereküket, ismerősüket.
Az esetet követően Rebeka óvatosabban bánt a ceruzájával, megpróbált csak virágokat, meg tájképeket rajzolni – amik persze nem voltak annyira kelendőek -, nem szeretett volna gyilkossági ügyekbe keveredni.
Kezébe vett egy újságot és lapozgatni kezdett benne, hátha talál valamilyen munkát magának. Megelégedett volna bármilyen gyári állással is, csak találjon már valamit, amiből fenn tudja tartani magát. A rajzokból nem igazán tudta fizetni az albérletet, még kajára is alig futotta belőle.
Hirtelen egy szalagcímen akadt meg a szeme: Három különös gyilkosság. Gyorsan átfutotta a cikket, és különös érzés kerítette hatalmába. Mintha valami megmagyarázhatatlan erő azt akarta volna, hogy menjen el a rendőrségre.
- De mit kezdjek én ott? – tette fel az üres szobának a kérdést.
Néha annyira egyedül érezte magát ebben a pici lakásban is. Hiába, miután kitették az előző munkahelyéről, meg kellett válnia, legkedvesebb barátjától, Cirmitől, egyetlen társai a szobanövények voltak, akik teljesen némán ültek cserepeikben. A macska volt az egyetlen, aki vigaszt nyújtott magányos óráiban, s most már ő sem volt. Keserűen fájt a hiánya.
Ismét érezte a késztetést, hogy elmenjen a rendőrségre, de továbbra sem tudta, mit kezdjen ott. Végül is engedett neki, és elindult a néhány utcányira levő épületbe.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 231
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2138 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz