Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tétova idő zavarában…

, 271 olvasás, barnaby , 7 hozzászólás

Elmélkedés

Elhajlott az idő húrja, kitérítette
a mindenkori "kivagyok énemet".
Szembetalálkoztam valakivel:
Nem ismertem meg. Ő sem.
Így adtunk mi ketten,
félelmeinknek közös életet…

Sokáig hallgattam önmagamra.
Azt hittem, nem csalás, halandzsa,
ha nyugtatva bizonygatom:
Minden rendben van, ne félj, nyugalom!
Olyan hamis volt ez az állítás,
mint a vakon beléd vetett bizodalom…

Szemembe kopogó szellemek gyűlnek,
elém vedlenek viaszkönnyeket.
A sok gyáva csinovnyik, kiégett becstelen
csak állítja bűnös igazát.
Olyan idilli körülöttünk a világ
és szerethetőnek tűnik a környezet…

Útszéli Madonna arcán
könnyekben gyűlik a szenvedés.
Ma este sem mereng sorsa kudarcán.
Ha lenne végre egy ember a talpán,
aki megosztja vele is az igazat.
Mert az imádság, ma már nem elég…

Annyi még az üresen maradt árok!
Van bennük hely bőven, beleférsz,
ha nejed kiforgatott éppen, s te a törvény
törékeny igazát vágyod.
A sok szemét között, akad még néha eleség!
Ingyen van. Ez számodra tisztán nyereség…

Szobád sokcsillagos, éjszaka is fényes!
Örök-panorámás a kilátás.
Égbe hangzik a kiáltás, ne légy kényes!
Hogy nem hallja senki? Mit rágódsz ezen?
Ne merészelj látni, vagy gondolni
szivárványt eső után sem, ha pirulsz
a nappal és ne merj álmodni sem…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 22

Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz