Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Írjunk vagy ne írjunk?

, 284 olvasás, Gabalyog , 8 hozzászólás

Gondolat

Avagy elmélkedés-próbálkozás az írásról többek gondolatai után

Megannyi gondolatsort olvastam már e fórumon a verselés, a próza, egyáltalán az írás mibenlétéről, motivációjáról. Innen merítettem bátorságot, mondván, ha másoknak lehet, működik is, talán nekem is érdemes lenne efféle boncolgatásba fognom. Nem amolyan tudományos ízűen, mert az ugye nekem nem megy, hanem csak egyszerű köznapi megfogalmazásban a saját véleményemről. Sose lehet tudni, hátha érdekel valakit, esetleg saját álláspontját is megmutatja.

A pillanatnyi ötletet egyből árnyék formájában követte az újabb elgondolás, amely szerint szerettem volna egy sokakra ható idézettel nyitni az amúgy tényleg nagyon egyszerű soraimat. Majd hirtelen háttérbe szorítottam ezt a felvillanást azzal az önmeggyőző érveléssel, hogy túlzottan hosszúra nyújtanám vele az "írandómat".

Így a közepébe célozva egyből magyarázkodással kezdeném. Én, kérem szépen, csak az általános iskolában tanultam fogalmazás órán az írás - az adott életkorra jellemző - még kezdetleges szabályait, azóta pedig csak önmagam biztatva kísérlem meg, ha az ihlet engedi. Még hozzá kell fűznöm, sosem állítottam saját személyemről, hogy kiemelkedő tehetség lenne ebben a tevékenységben. Ide most akár egy szemlesütés is illene, de… Nem teszem, hanem egyből csatolom a tényleges véleményem.

Miért is írok? Egyszerűen szeretem az önkifejezésnek ezen módját. Aki ismer személyesen, tudja, hogy beszédben sem fukarkodom a szavakkal, így egyenes következmény a síkon - füzetlapon, monitoron - valóságos alakot nyerő és egyben csendes kifejezésmód esetemben. Az írás is kreatív tevékenység és mint ilyen, kedvező hatással lehet a társadalom hatásaira élesen reagáló, lassan szürkéskékben játszó személyiség színesebbé válására. Nem hanyagolható el a boldogsághormonok áradásának lehetősége sem, mi kecsegtető célhatás az alkotás élményében.

Mielőtt regisztrált tagja lettem volna az alkotók táborának, néhány hónapig csak lelkes és külső olvasó voltam. Bátorságot kellett gyűjtenem ahhoz, hogy megmutassam tág, kétdimenziós térben, ki is vagyok. Meghökkenve észleltem, hogy időnként önmagam számára is ismeretlen szeletek jelentek meg írásaimban saját személyemből. Így akár gyógymód is lehet eme cselekedet bárkinek, amennyiben le meri írni, ki meri mondani és egyben képes felismerni mindezt.

Ha már valóságos alakot öltöttem egy nick formájában a virtuális szépen fogalmazók körében, eluralkodott rajtam a tanulás vágya. Úgy terveztem, hogy minden írásos megnyilvánulásom után cserébe kapott segítő szándékú szót jól megfontolok, hasznosítok, de a véleményezések, tanácsok csak döcögve érkeztek. Éhezve a segítségre másoknak szánt útmutatásokat is lelkesen olvastam, majd lassan beletörődve a ténybe, hogy nem egy iskolapadba ültem be, ahol kötelezően döntik rám az információt, írogattam és írok is tovább. A magam örömére. Az, hogy a rímfaragó szerepkör mellé végül még érdekes emberek megismerésének lehetősége is járt, prémium esély a látókör terjeszkedéséhez. Mindezek mellé ha valamelyik írásom mosolyt rajzolt, homlokráncot keltett valakinek az arcán, már nem volt fölösleges, attól függetlenül, hogy lejegyezte-e meglátását vagy sem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Esszé
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · galamboki
 · Nikolett
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0568 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz