Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csillagok fénye

2013-04-09 17:19:32, 333 olvasás, bacsol, 1 hozzászólás

Nézd, a csillagok ma hogy ragyognak,
s fényüket hány szerelmes szembogár
hívja tágra nyílt kapukon át, míg angyaloknak
szivárványhártyákon terít ágyat a Holdsugár.

Arcodra a metsző szél rózsákat simogat,
s karjában tartva hűti párává sóhajod.
Hogy ne fázz, válladra terítem kabátomat,
s egymáshoz simulva álmodjuk a holnapot.

Nézd, a házfalakon ahogy a fény szikrázik,
s a vízköpő a kőre hogy vetít árnyakat!
De árnyak közt bújva szakadt kabátja látszik,
ki most derékaljának hordja az ágakat.

Hidegen ragyognak a csillagok,
s fásult szemekben utat találnak
hunyorgó pupillákon át, míg rideg kőlapok
hátán kartonágyaikban emberek tanyáznak.

Megfáradt arcukra vésett mély barázdákon
könnytelen bánat szórja megvetés magvait,
s nyüzsgő utca zajában lassan jön az álom,
hol mint más ember, élik egyszerű napjaik.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 15

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz