Tétován lépdel, a lábnyomát látom,
víztócsák csillogó tükrében rezeg.
Olvad, csodás lesz a tavasz - még lehet.
Jöjj, rohanj! hiszen oly régóta vágyom,
e pillanat jégvirágszirom, fázok
- édes, keserű-, régi énem temet.
Mit egykor reméltem, maradt az álmom,
víztócsák vakító tükrében lebeg.