Bősz bikaként úszott tova lassan
Tenger habjai közt Zeusz egykor
Nézte a vízben a szép hajadont, míg
Az meg csak nevetett s kacagott rá
Pajkosan inte felé, odahívta
Lágy hangon muzsikált neki közben
Vágyakozón néz rá a vad állat
Kéreti egyre magát, szeme villan
Fertályóra se kell, mire végül
Csendben elpihen ősz bika hátán
Alszik a lány, haja omlik a szélben
Léptet az állat, száll, viszi hullám
Várja a messzi fehér sziget őket
Csillagok otthona, szél hona, Kréta
És most honfi, tekintsd a jelenkort -
Lenne-e bár ilyen isten az égben
Jönne-e érted a vágy, rabul ejtve
Kellene még vajon, ó, Európa
Mostoha tested bárkinek is?