Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aki sasról álmodott

, 528 olvasás, nickname , 5 hozzászólás

Gondolat

A föld lapos tányérján az idő
lehajtott fejjel körbe-körbe jár,
az ember már nem emlékszik ki ő,
folyók medrében alvadt vér a sár.

Esik az eső, fürdik a kereszt,
az Ararát csúcsa üres, kopár,
konok özönvíz mossa az ereszt,
bent az asztalon egyetlen pohár.

Haragot lehel torka a tűznek,
benne a remény boszorkánya ül,
a hajába lángvirágot tűznek,
nyárson az ördög pecsenyéje sül.

A vágtató vihar arca ében,
a sárember, az örök második,
koponyája csontos börtönében
égen szárnyaló sasról álmodik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: nickname
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 129
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 153
Jelenlévők:
 · legna


Page generated in 0.4151 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz