Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Verset írok

, 286 olvasás, skorpio , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Írok én a holdvilágról,
Ezüstszínű szép palástról.
A gyönyörű napsugárról,
Hajnal bíbor virágáról.

Írok fénynek, sötét éjben.
Sötétségnek, napsütésben.
Mindig az kell, ami nincsen.
A reménység minden kincsem.

Írok Istennek, hogy hol van,
Mikor minden pusztulóban.
Reménytelen álmaimban,
Még a Sátánnak is írtam.

Télen, a hósipkás hegyről,
Nyáron, a hűsítő vízről.
Tavaszváró szerelemről,
Lombhullató őszi szélről.

Írok kínzó fájdalomról,
Lélekölő bús magányról.
Barátokról szeretettel,
Kedvesemről szerelemmel.

Mint a pók a hálót fonja,
Szavakat úgy rakom sorba.
Ízesítem érzelmekkel,
Fűszerezem értelemmel.

Minden titkom kifecsegem.
Bánatom is belerejtem.
Így könnyebbül meg a lelkem,
Aztán mondom: Ez ’ csak versem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: skorpio
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 17

Page generated in 0.0362 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz