Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerelem lánya…

, 261 olvasás, barnaby , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Szerelem lánya, vágynak lágy köntösében
még a hiányod fájna, ne öltözz más ruhába.
Éhezve vár a sok láma-férfi - lázas vágyak fája.
Fáj ahogy néznek, lemeztelenített testednek
éhesen esnek, gyönyör- forrásodból vesznek
örömöt adj, etess meg. Jóllakottan ernyed a
sok élv-sóvár kéjelgő teste. Szélbe fújt sóhaj
szerelem lánya, ne múlj el, ó jajj!
Fog az idő rajtad, bár sosem akartad, hajadba fontad
az öröklétet. Ma már kevés az aranyszínű napszál
s nem hosszabb az sem, négy -öt arasznál,
régen eltakart bájaid titkolta csábbal…
S a földet sem érintetted szinte lábbal
oly kecsesen könnyű volt a lépted.
Hogy honnan, hová? Soha sem nézted…
Vak lettél szerelem lánya, hiába lázad a véred
életed olcsó szajhaként éled, már a díjad is előre kéred.
Hol az a pír az arcodról, a tűz, a láng, a szenvedély,
a sok rabul ejtett szív, ki örült, hogy egy szentnek élt
a test, és lélek? Néma már a száj, csak a szemek beszélnek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 25

Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz