Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az első pillanat

, 393 olvasás, Arika , 0 hozzászólás

Kedvencemnek

Amikor megláttalak először,
A szívem vert tiszta erőből.
Nem tudtam végig gondolni hogy az életembe leszel,
S a szívemből egy darabot elveszel.

Gondolataim össze-vissza kavarogtak,
Érzéseim mint kis cicák elcsavarogtak.
Egy faligetben állok,
És nem tudom hogy mire várok.

Elindulok, nem tudom hová,
A kezemben egy kosár.
Cseresznyevirágok hulltak minden hol,
A pagodában egy madár sereg szónokol.

Egy szökőkútnál ér véget az út,
És nem látsz a távolban falut.
Leveszem a kendőt a kosáról félve,
Te feküdtél benne, felvettelek boldogságtól égve.

Mire feleszméltem, már kocsinál álltam,
És anyukámat vártam.
A kezembe aludtál békésen,
És én vigyáztam hogy semmi fel ne ébresszen.

Három éve már hogy vagy nekem,
Köszönöm, hogy ilyen régóta szeretsz engem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kedvencemnek
· Kategória: Vers
· Írta: Arika
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 81

Page generated in 0.0713 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz