Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szelídítő

, 497 olvasás, Thalassa , 6 hozzászólás

Gondolat

magamhoz szoktatom
néha elkapom a pillantását
a fullasztó, dohos tömegből
először választok
biztos idegvégződésekkel
megállítom
vonzom
mágneses erőteremmel
időnként megállítom újra
hogy ne érjen készületlenül
a szeméből szüntelen rám ömlő furcsa fény

ha feltűnik megint
előragyog homályos hátterekből
ráfókuszálok
visszatartom a levegőt
a Holddal nézek farkasszemet
hogy ne égjek el
biccentem fejem
Holdam figyel

míg jön felém

lassú lépteit árnyékok kísérik
verset dob minden árokpartra
verset sző futó szelekbe
pókfonállal, nyállal, piros selyemmel
verset csihol vasból, titánból
feltörve jégbe dermedt álmait
épp csak kijutva ködből, halálból

most lopva intek
előrelépek egyet
eszmélek
hisz magához enged
közénk a fájdalom csókol édes csendet
míg arcomat kutatja
s vár türelmesen
hogy megsejtsem végre
aranyba hajló színeinkből
a közelgő örök Naphoz-idomulást

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Szadam


Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz