Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Múló idő

2013-02-25 17:00:00, 439 olvasás, bacsol, 0 hozzászólás

Halkan rág és rozsdát maszatolva
villantja rád éles fogsorát az elmúlás,
ki tegnapokból őrölt port rászórva
most élt mosolyokra, korai búcsúzás
zsebkendőjéből új lepedőt terít,
s vajúdva szüli meg a jövő futó perceit.

Szemeidből a lelkes csillogás fénye
mára féltő aggódássá szelídült,
s a csillagokkal veretes ég köténye
hatalmas súlya válladra nehezült.
Homlokodon idő aszalta ráncokon
bölcsesség ül, s már nem siránkozom.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 25
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Kiss Teleki Rita
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0513 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz