Ezernyi égi ösvényen ügettem,
és születtem újra - ó, hány nyáron át.
Még éget ajka, lehelete ölel,
érzem a bódító rózsám illatát,
megtértemig örökké csak bolyongok,
tán elveszek a felhők mögött, lehet.
Édenem emlékét hiába tiltom;
ily messze a földtől mégiscsak dereng,
miként Jézushoz a hitetlen imám,
hogy erényt tanultam asszony oldalán.
Ámbár tudom, hogy ki volt a kereszten.
Hiszem már, feltámadok, és nem egyszer.
Megjegyzés: 2013. 02. 23-24. J.