mint a kíváncsiság szerszámaival
szétberhelt lendkerekes autót
úgy próbálom összerakni
itt egy rugó ott egy kimaradt fogaskerék
apám néha feltűnik
(de elmosódott halovány a kép)
és már távolodik is
keserű gondolatokra jól jött
egy cukrozott vajas kenyér
pár felejtés laza földjével fedett
ócska emlék-löveg
látszólag veszélytelenek
de még ismeretlen a töltet
és ismeretlen a gyújtószerkezet
már akkor is voltak bennem
születni vágyó versek
de nem volt hozzájuk szótáram
amivel világra segítsem
mikor valamelyik srác a fülembe súgta:
annak a kis copfosnak tetszel!
ez volt az első komolyabb szívdobbanás
felcsavart fények és mégis
minden olyan árnyéktalan minden olyan más
a mezők illata a végtelené
ha nem lenne semmim
akkor lehetnék csak igazán szabad
folyópart szimatszatyor
társam 2 körte és 1 doboz kukac
és a sok horog amikre ma
ezeket a napokat aggatom
és várom hogy alábukjon újra az úszó
és feljöjjön bennem az a vajon mi lehet-érzés
nem akarok sietni sehová
szeretném mosolyból hajtogatott szalvétákkal
várni a következő napot
kristállyal ezüsttel amiket
magamból bányásztam és öntöttem
a film tovább forog
de lassan elporladnak
a rövid snittek karcos kockák
és ez az ütött-kopott tárolódoboz