Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lapszélre írt szürke sorok…

, 329 olvasás, Horváth István , 24 hozzászólás

Sajgó lélek

Szívemben leégett az avar.
Engem már az se zavar,
ha nem beszélhetek másnak csak a falnak,
ha bárány-imáim mind éhen halnak,
ha eláraszt a forró szik,
ha ajkam mást nem lát, s nem eszik.

Lehet kezemben kavics vagy gyémánt,
ha valakit fénye bánt,
mint gyerekre ráparancsolnak:
"Minek neked papircsolnak?
(Hullámok közt kavircsolnak…)
Ürítsd ki zsebed!"
Szemem sír, megreped…

Tegnap éjjel templomodba tértem,
faragott szobrok között térden,
ottan ültem én,
a világ peremén…
Ha egyszer eljutok a csillagokhoz,
ahol az Úr leplet foltoz…
arany betűket var…
béke lesz, nem lesz több vihar…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 23
Jelenlévők:
 · alias
 · crtadevojka
 · tothgyozo


Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz