Zavar és káosz van itt már minden fejben
És bizony mondom nektek - senki nem takarít
Az élet, mint fekete fátyol lebben
Összezavarodsz, aztán az örök éj elborít
A lápnál ültem, hallgattam békák dalát
S eltűnődtem: vajon ki érti még az idők szavát?
Ha érti is, hát boldog lehet-e vele?
Minden kusza - minek felül volt, most alul a teteje
És mégis - nagy villanásban láttam
Láttam, mit elmondani csak nehezen lehet
Ezernyi célt és egyet: küzdeni, amíg csak lehet
Meg kellett tanulnom hinni, aztán vártam
Keresd a szerelmet testvér, keress régi-új hitet
Meg kell értened: jövőd csak magyar bölcsőkből lehet
Ne lázadj, legyen bármilyen fajtádnak arca
Ha jó úton jársz, harcoddal egybeesik majd harca.