Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tóparton

, 345 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Zavar és káosz van itt már minden fejben
És bizony mondom nektek - senki nem takarít
Az élet, mint fekete fátyol lebben
Összezavarodsz, aztán az örök éj elborít

A lápnál ültem, hallgattam békák dalát
S eltűnődtem: vajon ki érti még az idők szavát?
Ha érti is, hát boldog lehet-e vele?
Minden kusza - minek felül volt, most alul a teteje

És mégis - nagy villanásban láttam
Láttam, mit elmondani csak nehezen lehet
Ezernyi célt és egyet: küzdeni, amíg csak lehet
Meg kellett tanulnom hinni, aztán vártam

Keresd a szerelmet testvér, keress régi-új hitet
Meg kell értened: jövőd csak magyar bölcsőkből lehet
Ne lázadj, legyen bármilyen fajtádnak arca
Ha jó úton jársz, harcoddal egybeesik majd harca.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 208

Page generated in 0.1346 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz