Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szeretlek

, 337 olvasás, homann , 0 hozzászólás

Szerelem

Csókokkal köszöntelek, ébresztelek téged,
Fénylő napsugárból, mindig visszanézek.
Adok a szívemből egy kedves napvirágot
Ismerjük meg együtt, ezt a szép világot

Bársonyos reggel köszöntsön téged,
De gyönyörű álmod ne érjen véget.
A Nap simogasson, mintha ott lennék veled,
Mintha én simogatnám, gyengéden lelked!

Szárnyaljunk együtt egy titkot keresve,
Nem tudni még, mit hoz az este.
Egy érintést, lágyat, gyengédet,
Álmodozzunk mindketten, valami szépet.

Déli napfény veti ránk égető sugarát,
Hűsítő nedű nyújtja csábító poharát.
Emeljük ajkunkhoz e szomjoltó kelyhet,
Egybeforrt lelkünk vele újra csak nyerhet!

Tiszta vizű forrás, vizében megfürödtem,
Szemed csillogó fényében, kicsit megpihentem.
Oly jó lenne, ha mindig itt lennél velem,
És gyengéden szorítanád, mind a két kezem!

Szemeimben tükröződik, a szemed csillogása,
Vigyázó kezed, mosolyod ragyogása.
Nélküled érzem, nem teljes az életem,
Mindig légy velem, és maradj mellettem!

Vörösen izzik a pipacsnak virága,
Foglaljuk magunkat egyetlen imába.
Imát, amelyt nem feled majd senki,
Téged akarlak egyedül feleségül venni!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: homann
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 233

Page generated in 0.1404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz