Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Femme Fatale (X)

, 728 olvasás, quentin , 7 hozzászólás

Ezerszín

Venezuela

Valamelyik vezető fakabát mégiscsak gyanút foghatott Roger halála miatt, mert két héttel később magához hívatott bennünket a kórház-igazgató. Félszegen állt elegáns íróasztala mellett és feszengett. Pár másodpercig egyikőnkről másikunkra pislantva telt az idő, aztán mókás, rá oly jellemző jobbra húzódó félmosolya kíséretében megszólalt:
- Gratulálok mindkettőtöknek! Eredményes jelentkezéseteknek hála tagjai vagytok a Venezuelába induló orvoscsapatnak.

Bambán nézhettünk, mert heveny bólogatásba kezdett. Abbahagyta, aztán középső ujjával a levegőbe mutatott, fel a plafon, vagy talán a mennyország irányába, és suttogva folytatta:

Meghalt az az ügyvéd és épp most szedik darabokra az irodáját. Tartok tőle, hogy esetleg találnak valamit… Valamelyik főzsaru rokona volt, tudtátok? Penelopére nézett, ujjat váltott és böködni kezdte a vállát: - Téged láttak arra, pár nappal a halála előtt, aztán utána meg bejöttél bucira vert képpel és kitört foggal. Nem gyanúsítok én senkit, de Venezuelából nincs kiadatás. Viszont van törzsi háború és kell az orvosi segítség. Rám nézett.
- Te is gyanús vagy Gery. Elverte Pent, Te meg túllihegted, ugye? Aztán szó szót követett és hipp-hopp mínusz egy vérszívó.
Hallgattunk. Pen szólalt meg először, azt tudakolva, melyik nap indulunk.
- Melyik órában, virágszálaim! - morrant ránk a főnök, aztán elénk tette a két repjegyet. 2 órátok van pakolni. Majd megpróbálok üzenni, ha elült az ügy. - tette még hozzá, fejét különös módon oldalra billentve.

A repülőút alatt meglehetősen sokat füstölögtem azon, hogy Penny hibájából majd nélkülözni kell a kastély kényelmét, csendjét és eleganciáját, de ezért a kellemetlenségért bőségesen kárpótolt bennünket mindaz a szakmai kihívás, ami a Puerta Ayacuchotól 20 kilométerre berendezett tábori sebészeten várt ránk. A vacak, megatonnányi füstöt felböfögő busz alig állt meg a bődületes méretű katonai sátor előtt, már ordított is velünk a parancsnok. Nagydarab, sebhelyes arcú, leginkább egy dühös gorillára emlékeztető mesztic volt, aki bemutatkozás helyett közölte velünk, hogy az anyánk szakadt kurva volt, egyike a legbüdösebbeknek a földön, és a legalja redvás faszú mocskok is csak lábtörlésre használták, valamint fakezű leprások vagyunk, akiket az ég az ő szomorítására teremtett. Az egyik kolléga, aki anyanyelvi szinten beszélt spanyolul ezt kikérte magának, erre előkapta a machétét, ami az övén függött és elkapva a nyakát azt ordibálta, hogy levágja a fülét annak, aki ellentmond neki. Egy irnok-féle és három segédtiszt kellett a megfékezéséhez. Tíz perc múlva már műtöttünk. Borzasztó körülmények között, gyakran altató nélkül. Az első héten napi 20-22 órát álltunk a műtőasztalnál, egy – kórház körülmények között tíz órás műtétre 3 óránk se volt, mert kintről percenként felhangzott a sürgető, rimánkodó "vamos, vamos" felszólítás.

Valahogy azért csak letudtuk a rengeteg sérültet, akik egy pár nappal az érkezésünk előtti bombarobbantással kezdődő csata kárvallottai voltak és közben elég sokat fejlődtünk. Legalábbis a szónak abban az értelmében, hogy egészen új szereket alkalmaztunk a gyógyászatban. A katonaság indián felderítői hozták a növényeket és közben követhetetlen és utánozhatatlan warao nyelven gagyogva a nevüket és használatukat mutogatták.
- "Főzni, fonnyasztani, sebre tenni, teát csinálni - magyaráztak hozzá egy-egy spanyol szót, hogy értsük – és pantomim mutatták a várható eredményt. Így lett aztán vérzés, és fájdalomcsillapítónk, altatónk és megannyi csodaszerünk.
- "Secreto" - suttogták csendben – a parancsnoki sátor felé mutogatva, ebből aztán értettük, hogy nem lenne szerencsés, ha a főnök megtudná: drogozzuk a betegeket.

A jó orvos szeretne felkészülni a mellékhatásokra. Részben ezért Pennel úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a szereket. Az egyik, bársonyos tapintású, lilás bogáncstermésből a mondottak szerinti eljárással főzetet készítettünk és édes párom – akaratos asszony lévén elérte, hogy ő legyen a kísérleti alany. Három korty után kómaszerű állapotba zuhant és pár perc múlva már csak a szívébe adott adrenalin-injekciótól lett ismét pulzusa, de így is csak harmincórányi alvás után nyitotta ki a szemét.

- Jó volt – nézett rám. Mályvaszín felhőbe kapaszkodtam, szememből sütött a nap, ölemből ragyogtak a csillagok. Szilánkjaidat lélegeztem, és amikor homlokomhoz ért a tenyered jéggé fagyott a világ. Megfagytam, darabokká törtem és apró kavicsokká lettem. Aztán vulkán tört fel bennem, kilöködtem önmagamból és nem lett más csak meleg-barna csend.

Úgy döntöttünk, hogy ezzel a cuccal inkább csak kisebb dózisban szedáljuk a pácienseket.

Akikből, úgy tippeltük lesz elég, mert a parancsnok már 3 napja csak ivott és ordított… és az írnok szerint ez azt jelenti, hogy közel van az ellenség.

Megjegyzés: A folytatást Mon_na-nál keresd…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Mese
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 89

Page generated in 0.0709 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz