Hófehér felhő szállt, a zöld mező felett.
Tartsunk egy kis szünetet… tartsunk egy kis szünetet.
Lelépek a járdáról, nézem, hogy mehetek…
Nézem, hogy mehetek… nézem… hogy mehetek.
Teleéltem életem,
Végigéltem megvetem.
Nem ér semmit senki sem,
Hova tettem elrejtem.
Kiabálok, őrült vagyok,
Nem értem az életem,
Gyere gyorsan, gyere hozzám,
Gyere most már végtelen.
Beletettem, nem értettem,
Ráértem, belefértem
Túl sokat már nem kell tennem,
Így végzem, tele vérzem.
Holló vájja két szemedet,
Bele lépek beléd esek.
A lét míg vígan tova lebeg,
Találkozunk merényleted.
Jók leszünk még várhatjátok,
De eltaláltok, mit csináltok.
Most már én is bele látok
Nem tépnek már a virágok.
Ajtón lépek, kivertétek,
Nem tagadtam, levertétek.
Helyén vagyok már a létnek,
Tegnap volt, s még mindig élek.
A depresszió kitöri a vállam,
Megfektet már sokat láttam.
Kialszik a város csendben
Még sincs rendben, nincs rendben.
Az alagút mélyén szűk a helyünk
Vigyél minket elmerülünk
Szívunk kettőt és elterülünk
Ki elől menekülünk?
Külön lépünk, külön állunk,
Külön lakunk, külön hálunk,
Egy életünk, egy halálunk
Éjszakára rátalálunk.
Jók leszünk még várhatjátok,
De eltaláltok, mit csináltok.
Most már én is bele látok
Vigyük az egész világot!