Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tanya

2013-02-13 20:13:23, 927 olvasás, bacsol, 14 hozzászólás

Vaj-puha sárból formázott
barázdákban pangó pocsolyavízben
viselt arcát mosdató, ázott
út felett száll a föld illata a szélben,
s ringva az aranyló búzatenger
hátán úszó ezernyi pipacshajójában,
könnyű vásznat bontó hajómester
lángvörös vitorlája lobban.

Pitypang és szarkaláb csillagok
nappali fényben csalnak méheket,
s bibéik sóhajával teremnek magot
az eljövendő nyárnak adva színeket.
Véletlen nőtt fák vihar metszőollója
törte ágaikkal fordítják arcukat
a világnak, s mint bölcsességek tudója
évgyűrűikbe rejtik titkukat.

Istálló homlokán kapuszárnyak
korhadó deszkái ráncos tenyerek,
mibe arcát temeti csöndes magányának
emlékével élő szénaszagú képzelet.
Téglás padlón paták zaja rémlik,
s nyerítést álmodnak a falak,
roggyant gerendák is azt remélik,
láthatják még, hogy kantárt oldjanak.

Vályogfalon meszelt rétegekből
régmúltról mesélő fehér könyvlapok
árulkodnak reménybeli ígéretekről,
mik idegennek kívül láthatatlanok.
Csak odabent, sparhelt szívében
üszkös fahasáb parazsa, ha dobban,
s illatok erein lüktető emlékekben
éled boldogság mosolyokban.

Verítékkel sózott hétköznapokon
nem a magány, macska ül a padon.

Természet

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 20

Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz