RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-02-10 15:00:00, 420 olvasás, devid , 10 hozzászólás
Végül ráncos elmével, fáradtan ülünk önmagunkban… Pilláink mind nehezebbek, s szűkszavúan meredünk sózott orcánk mögül… S te sem tudod mit látsz a falakban… Komoran vonaglik az óra körös-körül s nem értjük hova tűnt a tisztesség. Reszketve várjuk milyen alakban nyújtja kezét s miként csilingeli fülünkbe, "tessék, tovaszállt a mosolygó emberség…" Megjegyzés: 2013-01-27
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς