Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A hajnalok útján

2013-02-06 18:05:31, 335 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Hajóm a tengeren, újra meg újra
Vad szelek dühétől mindenfelé fújva
Recseg az árboc egyre, feszül a vitorla
Alattam az ár ördögi tivornya
S csődöt mond a térkép, az iránytű

Éjszakára nappal, s nappalra éjszaka
Hullámon túlról szólít a szív szava
Kering, vív bennem az ősi vér, ezernyi kép
Lelkem minden nap ismeretlen partra lép
Ahogy kinyúl, keres, rázkódik utánad

Előttem végtelen víz, végtelen horizont
Múltam minden árnya bennem rég kihunyt
Elolvadt Napodnál, szívünk fényénél mind
Föntről rám azóta más égbolt tekint
Más a Nap, más a szél, a víz, az étel

S bármerre dobja is hajómat a vihar
Tudom: az árboc, a vitorla kitart
Keringjek labirintusban, bármily ég alatt
Ha fényed világít, csillagod utat mutat
Hazatalálok a halálnak völgyéből is.

Kinyomtatom