Navigáció


RSS: összes ·




Esszé: Szép jel

, 273 olvasás, kiskecelanyom , 5 hozzászólás

Gondolat

Az év fordulója, az új kalendárium megnyitása nemcsak az új fogadalmak, ígéretek, reménységek ideje, hanem ez az időszak sokszor valamiféle számvetésre is készteti az embert. A maga által kitűzött cél felé az úton, útközben hová, merre tart, mit ért el, vajon elégedett lehet-e sorsának alakulásával? Mik azok a dolgok, amelyek teljesen hiányoznak az életéből, és melyek azok a területek, amikben még van tennivaló, meg mi az, ami boldogsággal töltheti el?
Bármi is az, amit elértünk, ahol tartunk most, mindenkiben erős a vágy, hogy valamiféle nyomot hagyjon maga után. Ki arra törekszik, hogy látható, érzékelhető, kézzelfogható legyen, mi több pénzben is kifejezhető jel maradjon utána, ha már nem lesz az élők sorában. Az építész törekszik évszázadokat túlélő alkotás megteremtésére, a mérnök hidakat, gépeket alkot, a tudósprofesszor új gyógymódot talál számunkra. De van, aki csupán arra törekszik, hogy szép és igaz életet éljen, és ilyen módon az maradjon az emlékezet homokterében. Akárhogy is nézzük, az ember természetes vágya, hogy ezáltal saját fennmaradását biztosítsa a múló időben, amely akár tárgy, vagy más foglalatosság, szokás, viselkedési mód majd az utódok eszébe juttatja. A különböző művészeti ágak alkotóit is ez a vágy hajthatja. Elsősorban nem a mának, a pillanatnak szánják műveiket, hanem későbbi idők fiaihoz is szólni kívánnak szobraikkal, festményeikkel, melyek a jövőben élők számára is értéket jelentenek, nekik is üzennek. A napi aktualitáson, szellemi ragyogáson túl, olyan maradandó gondolat közvetítése a cél a műélvező, befogadó ember felé, amely túlmutat a hétköznapok kicsinyes, földhözragadt tipródásain, mely nagyvonalú ívet rajzol az élet ember számara szabott szövetén. Vannak, akik szerint nem kell hatalmas katedrálisokat emelni, látványos jeleket hagyni, hogy létünk emléke maradandó legyen, elég ha segítő gondolatainkkal és cselekedeteinkkel írjuk be magunkat kitörölhetetlenül az utánunk jövők emlékezetébe, s a lélekben. Itt megtorpan kicsit a kezem a klaviatúrán, mert voltak olyan sötét gondolat diktálta cselekedetek is, amelyek hatalmas és fájdalmas nyomokat, gyógyíthatatlan sebeket hagytak az emberi lelkekben.
Hogy mégis mit tegyünk, hogy magunkból átmentsünk valamit a későbbi koroknak, hogy létünk ne üresen, hiábavalóan teljen. Úgy teremtsünk maradandót, hogy vigyázzunk önmagunk tisztaságára: megalkuvás, hazugság és haszonlesés nélkül élhessünk, s mindeközben másokat se tapossunk el. És mi adhat erőt a teremtéshez? Mi más, mint azoknak a korábban élőknek a hagyatéka, emléke, nyoma, akik maguk is jót, hasznosat alkottak művészetben, tudományban, nemzeti gondolkodásban, hitben, tisztaságban, tanításban. De a névtelenek elődök, a keserű időket élők szorgalma, a semmiből is teremteni tudók élni akarása is szép jel a következő századokban élők számára. Erőt adnak azok a jelek, azok a népdalok, amelyek tisztaságban, hitben, reménységben születtek, erőt adnak azok a mesterségek, hagyományok, amelyek sok évszázadon át találékonnyá tették, s nem hagyták tétlenségben az embert, s csiszolódva, átalakulva ma is élnek, szépítve, gazdagítva életünket.
Jelek, nyomok között lépkedünk. Életre szóló dolgunk, hogy megtaláljuk a számunkra hagyott üzenetet, akár egy képben, egy regényben, festményben, vagy a folyó fölött ívelő hídban, tanítónk mosolyában, nagyapánk tekintetében. Aztán életünk egy jelentős részében magunk is arra törekszünk, hogy szép jelet, üzentet hagyjunk az utánunk következők lelkében arról, hogy dolgunk van a világban, hogy élni jó, élni érdemes.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Esszé
· Írta: kiskecelanyom
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Aevie
 · Géptelen


Page generated in 0.054 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz