Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Történet a megszokottról, ami kicsit más

, 309 olvasás, Gabalyog , 8 hozzászólás

Gondolat

Már ébredezett a parányi bolt. Átitatta a levegőt a frissen sült kifli, zsömle ropogós harapások vágyát keltő illata. A lámpa fénye így reggel ugyan még félig hunyt szemmel terítette be a belső teret, de a vásárlóknak talán kellemesen is hatott ez a havasszürke reggelben.
A szokásosnál jóval előbb érkeztem, így részese lehettem ennek a különös hangulatnak, ahol a mennyezeti világítás hunyorgó tekinteténél keveredik az éberség és az alvásra még vágyó mozdulat bizonytalansága.
Tényleg korai volt még az idő, így én is csak komótos mozdulatokkal próbáltam kosaramba pakolni az éppen szükségest. Közben pedig lopva megpihentettem tekintetem arcokon, eljátszadozva a gondolattal, vajon hol és hogyan élhet, ez idő alatt mire gondolhat, mit érezhet a ráncok, a mosoly, a szomorkás hangulat, vagy a könnyed mosoly gazdája.
Élveztem a furcsa csendet, ahogy kiegyensúlyozott ritmikáját megtörték az apró zajok, miközben a terjengő kellemes szag éhségemmel incselkedett minden erőfeszítésem ellenére.
Kizártam a külvilágot, csak saját érzékelésemre összpontosítottam, de élesen fülembe vágó hangok törték meg ezt a békességet. Kisebb szóváltás kerekedett a felvágottakat tároló pult mögött serénykedő kipirult arcú fiatal eladó és egy idősebb bácsi között, aki jóhiszemű tekintetével csitítgatta a pörgő nyelvű asszonyt.
Átsiklottam a jeleneten, miután a hirtelen jött zsivaj oly hirtelen el is ült. Tűnődve szemlélődtem tovább elhatározva, hogy lassan be kell fejeznem a vásárlást, így beledobtam kosaramba még egy utolsó csomag fűszert, majd gyors léptekkel elindultam a pénztár felé.
Az imént még vitába keveredő öreg bácsika állt előttem a sorban. Végigmértem öltözetét. Szerény külsejű, egyszerű ruházatú embert láttam magam előtt. Ahogy arcélét kutatni kezdtem oldalról, eszembe jutott, milyen érzelmek ébredhettek ebben az emberben, aki mögött már ott az élet jó része, mikor ingerülten beszélt vele egy idegen, kinek hivatásból is türelemmel kellene fordulni vevői felé. Ráadásul mindez a nap kezdetén történt. Hol van még a munkaidő vége?
Néhány pillanat telhetett így el, amikor a bácsi felém fordult. Beszélgetni kezdtünk. Apró-cseprő dolgokról, többnyire a bevásárlással kapcsolatban. Hangjában valódi érdeklődés bújt meg, arcán erőltetést még csak emlékből sem ismerő mosoly ült. Kiderült, elmúlt már 90 éves, egyedül él, magáról gondoskodik a maga módján. Kellemes pillanatok teltek így el, mikor a bácsira került a sor, fizetett. Persze, a pénztáros hölgynek is jutott néhány mosoly.
Mielőtt ellépett volna a pénztártól, rám nézett és megköszönte a mosolygós szócserét, ami-úgy érzi- egyre kevesebb a világban, még a fiatalok között is. Majd elköszönt. Egy szokványos reggel volt ez, de sajátságos gondolatokkal telt, benne egyaránt derültség és üröm.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Névtelen fiatal
 · Sutyi


Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz