Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kölcsön testben

2013-01-31 13:00:00, 407 olvasás, bacsol, 3 hozzászólás

Ember vagyok
anyagból gyurmázott
testben.
Vér és sár erekben, üregekben,
tobzódó szövetek, nyálkák,
csontos oszlopok,
rózsaszín, vörös, márvány-fehér
templomi csarnokok,
szemeim ólomüveg ablakok.

Ember vagyok,
anyagból formázott
testem
épp úgy sajog, rí és fáj, ha lelkem
gyötrődik, tépik, vagy szakad,
s gyermekként sírok
örömben, bántva, ha alázva
tipornak lábnyomok.
Szemeim kitárt vörös ablakok.

Ember vagyok,
kölcsönbe kapott
testben.
S nem érdekel honnan jöttem,
miért, s ki vagyok.
Mérce csak egy: hogy amíg éltem
szerettem, dolgomat tettem,
s magam után majd mit hagyok.
Eszmék, tanok,
magasztosult képzetek mit sem érnek,
fajok, hitek, színek, módosult tudatok,
vonzódás, ítélet: zagyva emberi
gondolatok.
Én nem értem ezt a világot,
hisz csak anyagból gyúrt,
érző ember vagyok.

Elmélkedés

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: bacsol
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Ifjabb_Tok
 · Securus
 · Tiberius


Page generated in 0.0643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz