Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ismeretlen Úton

, 533 olvasás, Romuald , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Kitörök a magányból! Az örök vagányból elég lesz mindörökre!
Beállok a sablonos körökbe,
Társalogni, illeszkedni, időben feküdni,
"Csak" egy Nőt szeretni…

De nehéz ez!

Lehet más egy élet?…
Én nem tudhatom, csak a Vének!
Ők megélték már.

Ismeretlen Útra lépek. Az Ösvényről letérek.
Tanácsokból nem kérek, de félek.
Elmúlnak az évek, mint a hit is, mi éltet.
Minden hibám éget. Ezer sebből vérzek.

Így kezdem újra!
Túl sok tanulságot kaptam az útra,
de mind csak frázis!?
Nem élhetek a múltban. Elárult az eksztázis.
Kihasznált, majd bezárult,
hasztalan életem magányosan elárvult!

A Remény nyugalma sugallja, értékes az erény!
Kitartásom jutalma, hogy boldogság száll belém,
Mit nem árulnak zsebből!
Meg nem vehető! Egy adomány a szívből.
Sötétségben is vezető, még ha haloványan is fénylő.

Képmutató társadalom nem formáz. Megreformált önképemet megtartom.
Nem úgy, mint ti, többiek a túlparton.
Mindenki elunt, csak közhelyeket érez,…
mit a közös élet üressége mérgez!
Mesés magányom boldoggá lesz nélkülük!
Minden percet kiélvezek. Nagyon gyorsan vénülünk!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Romuald
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 350
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2325 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz